2015. április 29., szerda

1. Fejezet -Első nap... Már megint..


A tegnapi naphoz képest jól aludtam. Vacsora közben Rose kijelentette, hogy amilyen gyorsan csak lehet, el kell kezdenünk tanulni, hiszen a tegnapi lélekfalóból kiindulva nem tudhatjuk milyen lények élnek még errefelé és jó lenne, ha meg tudnánk védeni magunk vagy akár másokat, ha arra kerül a sor. Tehát ma délután kimegyünk az udvarra és egy kis taichi mellett "Kiderítünk néhány alap feltételt ahhoz, hogy miként kell hogy tovább tanítsalak titeket" ahogy Rose fogalmazott. Amikor Lara már elment aludni, megemlítette azt is, hogy biztos, hogy másik tanár is kell majd mellénk, hiszen ő csak a víz elemmel kapcsolatos alap dolgokra tud megtanítani, de ha mondjuk engem veszünk, akkor a levegő elemmel bajban leszünk, mivel ő az ég világon semmit nem tud ezzel kapcsolatban. De hát a lényegre. Ma ugye (megint) első nap a suliban. Nem kevés tapasztalattal rendelkezem első nap téren, szóval nem nagyon izgulok. A suli előtt Rose megkérdezte:
-Jól vagy? -gondolom a savanyú képemre céloz, mire én csak elhúzom a szám. Ha valamit nagyon nem szeretek, azok a gothikus stílusú gazdag gyerekeknek szánt sulik. Ott mindenki beképzelt, és egyenruha is van, amihez mellesleg ritka mini szoknya és sötétkék boleró jár. Eddig ez a második ilyen suli ahová járnom kell... Rose felnevet - Azért ennyire nem rossz! Ne vágj már ilyen savanyú képet Hope! -és elindul befelé, én meg utána.
-Elnézést, hölgyem de meg tudná mondani merre találjuk az igazgatóit? -kérdezem a portásnőtől.
-Név! -néz rám. Viccet félretéve valahogy nem tudom elképzelni, hogy ez a nő életében sportolt valamit. Csak úgy olvad le a székről. Mellette, a tv-ben egy spanyol szappan opera legújabb epizódja megy- Ha lehet gyorsabban kislány, lemaradok a sorozatomról! -pillant oldalra.
-Ööhm... Hope és Rose Lostwoods.. -vágtam rá gyorsabban.
-Az újak.. Hmm.. Üljenek le egy kicsit arrébb, az igazgató nemsoká megérkezik! -mutat a nem is kicsit arrébb lévő fotelekre. 
-Máris jól kezdődik... -megyek el Rose mellett, aki utánam fut.
-Mit mondott? 
-Azt, hogy az igazgató nemsoká megérkezik.. -levágom magam a kanapéra, Rose meg az egyik fotelbe. A folyosó végén megjelenik egy fiúbanda, úgy nyolcan lehetnek. 
-Hé szöszi! Új vagy ugye? Nem gondoltál még a beavató szertartásra, amit a szobámban rendeznek esténként? Tudod csak mi ketten, meg egy jó meleg ágy... -kacsint egy vörös, páva hajú Rosera. 
-És te nem gondoltál még arra, hogy visszamenj a szobádba és saját magadat avasd be, ha már ennyire szánalmas vagy? -vág vissza.
-Nem kösz! Tudod nekem minden estére van egy cicusom. Ma például ő ott. -mutat a folyosó másik végébe, ahol a szőke ribik összenevetnek, amikor Vöröske rájuk néz. Komolyan. Szánalmas- De ha te nem akarod a suli legjobbját, az a te hibád! -megy tovább, egészen a "menőkig", majd az egyik szőkét undorítóan nyálasan megcsókolja, majd amikor már nekünk hátat fordítva sétálnak, belemarkol a fenekébe, mire a lány ezt viszonozza és végül még egy csók és eltűnnek a szemünk elől. 
-Ez szánalmas... -mondom öklendezve.
-Ne is törődjetek Jake-kel. -mondja egy fekete hajú srác, aki egy szőke társaságában maradt itt- És tényleg nagyon szánalmas. -pillant rám- Amúgy én Nick Hastings vagyok, ő meg itt Adam Loveday. -mutat a szőkére. Itt most állj! Ő nem az a lélekfaló vagy mi tegnapról? Rose -ra pillantok, aki csak halványan bólint, miközben Nick valami eget rengető dologról magyaráz neki. Adamnak is emlékezhet arra, kik is vagyunk, hiszen rémült képet vág, majd elfordítja a fejét. Én tekintetem Nickre szegezem, de a szemem sarkából azért figyelem a lélekfalót. Ekkor megérkezik hirtelen az igazgató. A vékony, hosszú arcú, magas, barna hajú férfi átnyújt két kártyát, egyet Rosnak, egyet pedig nekem.
-Ezek lesznek a belépőkártyáitok. -nővéremmel anélkül, hogy egymásra néznénk, kicseréljük a kártyákat, hiszen összecserélték. Átad még egy lapot, rajta számokkal- A felső szám a szekrényetek száma, az alsó pedig a kódja. Hope a te osztályod -néz Rosera- a másodikon van, majd Nick odavezet, ő is oda jár. Rose a tied pedig -néz rám- az elsőn. De semmi pánik, mert Adam majd odavezet! -ez tényleg azt hiszi, hogy egy ilyesztő lélekfalóval fogok együtt mászkálni?! Nem normális! Én aztán nem megyek ezzel sehová!- Tessék az ebédkártya, egy beiratkozási lap, amit még délutánig adjatok be, és egy jelentkezési lap a kollégiumba. Ezt csak akkor adjátok vissza, ha igénylitek a kollégiumot. Egyenlőre ennyi, majd később még lehet, hogy adok néhány papírt. -megfordul és elmegy. Tehát ennyi. Akkor keressük meg az osztálytermet. Elindulok a lépcső felé, fel az elsőre. Még jó hogy a diri annyit mondott, hogy az elsőn, de ez az emelet akkora mint az egész világ!
-Hé! Kell segítség a terem megkeresésében? -fogja meg hátulról a kezem a lélekfaló fiú, majd egy gyönyörű mosolyt villant felém. Így, normális ruhában, normális ember kinézettel egészen helyes fiú.
-Tőled aztán biztos nem! -rántom ki a kezem a markából.
-Tudom ki vagy, és tudom hogy te is tudod én ki vagyok. Nem fogok úgy tenni, mint ha nem emlékeznék a tegnapra. Tudom, nem egy egészséges első benyomás volt, éppen ezért beszélnünk kell, de nem itt és nem most!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése